Friss autós tesztek

Évszám

Típus

Modell

Találatok száma: 1

Megjelenítve: 1 - 1

	Túra a madarasi hargitán- Land Rover Discovery Sport
	2015. július 26. Mindig ünnep, ha egy Land Rover érkezik tesztelésre a szerkesztőségbe. Még akkor is, ha már nem a terepjáró ikonok idejét éljük, és a vendég nem is tartja magát feltétlenül annak.

Akkor is ünnep, bár kétségtelenül szerényebb. A világért sem szeretnék ünneprontó lenni, persze. Sőt, rögtön meg is ragadom az alkalmat, hogy leszögezzem, a prémium szabadidőautók azon kategóriájában, ahova az angol márka újdonsága érkezett, az elegáns megjelenés inkább elvárás, mint a terepjáróképesség, az új Land Rover Discovery Sport viszont előkelő származásából adódóan mindkét kívánalomnak megfelel. Szóval képességek. Az összkerékhajtáshoz nem csak választható terepprogramok tartoznak, hanem 60 cm-es gázlómélység és kiváló terepszögek (első 25, hátsó 31 fok) is, azaz, aki nem sajnálja, tényleg kimerészkedhet vele terepre.

Ami a származást illeti, hivatalosan a Discovery Sport a Land Rover Freelander2 utódja, de az előd alapjaira épült a Range Rover Evoque is, így aktuális tesztalanyunk vele is rokon vonásokat mutat, a genetika műszaki részét is ideértve. Persze, ahogy az manapság lenni szokott, az új generáció túlnövi az elődö(ke)t, a Discovery Sport tengelytávja több mint 8 centivel nagyobb, mint az említett felmenőké – na jó, a Range Rover Evoque nem teljesen az, de nem fokoznám tovább a képzavart, inkább a száraz adatok: 247,1 szemben a két említett modell 266 centijével. És még mindig a centiknél maradva, plusz 9 a Freelander2 hosszához, mínusz 1,5 a magasságához képest, szóval matematikailag is stimmel, amit rögtön látni is, hogy tényleg megnyúlt, sportosabb lett az utód. Igen, az Evoque-nál is hosszabb, de most már tényleg elengedem a csontot.

Na jó, egyetlen mondat erejéig még a rokon vonásoknál maradva... ha a korábbi tesztben, felvállalva a szubjektivitás ódiumát, bevallottam, hogy mennyire tetszik a Range Rover Evoque, akkor most sem tehetek másként: szerintem nagyon szép lett az új Land Rover Discovery Sport. Tessék, már megint kimondtam. Csak szólok, hogy lesz még ennél is személyesebb – mert vezettük is –, de addig is pár objektív kalaplengetés. Egyúttal az összehasonlítósdi folytatása, hiszen vannak azért vetélytársak is a kompakt szabadidő-autók prémium klubjában. Nagy nevek, de a legnagyobbat mégis a Discovery Sport dobja, hiszen ebben a körben egyedül ő kínál akár 7 ülést, igaz, ezt az opciót választva le kell mondanunk a pótkerékről.

A második üléssor viszont kompromisszummentes előnyöket kínál, 16 centin tologatható, a háttámlák persze külön ledönthetők, sőt, eltérő dőlésszögben állíthatók! A harmadik üléssorról, ha van, sok jót nem lehet mondani, tényleg csak azt, hogy van. Mint ahogy egy halom csatlakozó is, ezen a szinten már nyilván maximálisan kütyübarát a négykerekű. És természetesen emberbarát is, ami kifele gyalogosvédelemben nyilvánul meg, a beltérben pedig számos praktikus megoldásban, a megvilágított tárolóhelyektől a motoros csomagtérajtóig... a kézzel akasztgatós csomagtérroló határozottan nem tartozik ide, mint ahogy az ablakemelő elhelyezése sem.

Összegezve, amit kapunk: egy (szerintem) szép, prémium kompakt szabadidő-autót, kompakt besorolása ellenére akár 7 üléssel, kategórián felüli terepképességekkel, a prémium elvárásoknak megfelelő minőségben, mindezt angolos eleganciával.

Mennyiért kapjuk? A belépő modell a 2,2 literes, 150 lovas dízellel 11,2 milliótól indul – és kellő ambícióval, motort és felszereltségi szinteket lépve feltornázható 18 millió környékére –, ami a közvetlen vetélytársakénál pár százalékkal magasabb. Kétségtelen, hogy (legalábbis egyelőre) nem tud eleget tenni az érthetetlen itthoni divatnak, azaz nem mondhatunk le az összkerékhajtásról, a külcsín megtartása mellett a belső értékeken spórolva. No de mindenkinek a saját dolga, hogy döntését milyen objektív és szubjektív tényezők alapján hozza meg, mi maradjunk az utóbbiaknál. Vezettük.

Nem kicsit, A legtávolabbi pontot (Erdély, Madarasi Hargita) és a budapesti indulást/érkezést számolva oda-vissza több mint 1200 km, nyilván több is, hiszen voltak kilengések az útvonalról. Már ami a plusz utakat, kitérőket illeti, mert az autó, az nem lengett ki, meglepően stabilan viselkedett a kanyarokban – és abból volt elég a távolabbi pont környékén –, szóval a sport részét komolyan gondolták. Hogy mi is komolyan gondolhassuk, ahhoz kellett az is, hogy le legyen aszfaltozva a Hargitára vezető út, de tényleg élményautózás volt. Az automata elképesztően jól dolgozott, egyre kisebb meggyőződéssel hangoztatnám a kéziváltóazigazit, annál is inkább, mert a sportváltófülek ott figyeltek a kormányon, de tényleg nem húzogattam őket. Egyetlen bökkenő volt csak – de az szó szerint –, hogy valami érthetetlen okból a hegyre vezető út aljánál még nincs aszfalt (utána van végig, senki ne bátortalanodjon el), így volt alkalmunk megtapasztalni némi hiányosságot, és nem csak a burkolatban.

Furcsa mód a Discovery Sport nem érezte jól magát a kátyús szakaszon, legalábbis a benne ülők biztosan nem, ami meglepett egy szabadidő-autótól, elég ha csak annak magyaros nevére, azaz a telekjáróra gondolunk. Elnézést kérek prémium tesztalanyunktól, hogy ilyen pórias fogalommal hozom összefüggésbe, de a mind nagyobb számban eladott SUV-ok egyik kétségtelen pozitívuma (a szomszéd irigykedésén túl, persze) éppen az úthibák tűrése. A magyarázat vélhetőleg ott keresendő, hogy autónk nem a fenti babérokra tör, hiszen több annál: a Land Rover Discovery Sport egy prémium kompakt terepjáró. Megállja a helyét terepen és aszfalton egyaránt. Utóbbi felületen kifejezetten sportosan vezethető, és autópályán is mehet a komolyabb tempó, elképesztően jó a hangszigetelés. Mindeközben pedig nagyon-nagyon jól néz ki.

Kulcsszavak: bemutató, Discovery Sport, Land Rover, suv, teszt